PÉTER Alpár
Külső és belső víz, folyamatmű

A mű alapgondolatát egy forrástisztítás eredményezte. És ennek a gondolatnak – „külső vizek mosnak belső vizeket” – a továbbgondolása ez a folyamatmű. Péter Alpár a tejet – mely ebben az összefüggésben a helyi talaj nedveinek növényi és állati testeken áthaladó, életenergiává szublimálódó testiségét reprezentálja – állítja párhuzamba a személytelen víztömeggel. „A személyes mikrokozmosz a személytelen makrokozmosszal.” – írja alkotásáról a szerző. A folyamatról csak fotódokumentumok maradtak, mégis elmondható, hogy festői a látvány. Különböző fázisait láthajuk annak, ahogy a tejjel töltött agyagedények szép lassan elsüllyednek a személytelen víztömegben, ahogy a tej szép lassan eggyé válik azzal. Egyszeri, megismételhetlen mozgás, találkozás képkockái tárulnak elénk, amelyek alkalmasak arra, hogy megsejtessék velünk ennek a kiszámíthatóságában is meglepetésekkel teli kalandnak a nagyszerűségét. Tiszta, tudatos koncepció, festői varázslat. A mikrokozmosz jól kirajzolódó, biztonságot adó kereksége szemben a végtelen borzongató nagyságával. A találkozás mégsem riasztó. A természet közelsége, a természettel jó viszonyt ápoló ember számára akár a nyugalom, a megtisztulás, a teljes feltöltődés forrása is lehet.