LÉLEGZŐ TERMÉSZET

(A második YATOO-i kiállítás megnyitószövege)
VÁRALLYAY Réka

A YATOO-i, azaz a YATOO nemzetközi természetművészeti projekt a Koreában, 1981-ben létrejött YATOO alapítvány nemzetközi kiterjesztése.
Az alapítványt alkotó YATOO csoport 1981-ben alakult abból a célból, hogy a dél-koreai művészet fő sodrát jelentő, jelentősen nyugati befolyás alatt álló, elpiacosodott művészet helyett, a galériák zárt falai közül kilépve megteremtsék a maguk „kísérleti művészetét”. Pályakezdő, tapasztalatlan fiatalok voltak, akik ideológiáktól mentes, de a koreai tradíciókat alapul vevő természetben élő ember hangján kívántak megszólalni. Úgy, hogy a természet ne csak anyagi mivoltában lehessen jelen a munkákban, mégcsak nem is úgy, hogy helyszínként választják azt, hanem sokkal inkább alkotótársként, a folyamatot meghatározó, a művek idősíkjára is hangsúlyt fektető létezőként. Hátterük a kettészakított Korea déli része, ahol a nyugati típusú társadalmi rendet jelzik a leégett erdők helyén telepített fákkal benőtt dombok közötti modern felhőkarcolók és sokemeletes panelépületek, a világító neonkeresztek pedig a kereszténységet hirdetik, az egykori sámánhitet is hordozó buddhizmus szerény templomaival szemben.
A nyolcvanas években kivonulásukkal és kísérleti művészetükkel nem voltak egyedül. Európában is hasonló törekvések zajlottak. Műfajok, technikák korlátai tűntek el, újak születtek, a művészeti ágak összemosódtak, iskolák helyett nagy individuumok léptek fel. Gondoljunk csak Joseph Beuys-ra, aki 1982-ben, egyik leghíresebb akciója, a 7000 tölgy alkalmából (a kasseli Dokumente kiállítás keretén belül a közönséggel együtt ültette el a facsemetéket) felhívást intézett az európai kultúrkör valamennyi tagjához. Ebben így jellemezte az ökológiai válságot: „Viszonyunkat a természethez az jellemzi, hogy ez a viszony mindenestől felborult. A természeti alapok amelyeken állunk, a maradéktalan pusztulás szélére sodródtak. A legjobb úton vagyunk afelé, hogy ezt a bázist megsemmisítsük, mert olyan gazdasági rendszert gyakorlunk, amely e természeti alapok gátlástalan kifosztására épül.”
„A pusztítás világszerte folyik." Joseph Beuys nevét nemcsak azért említhetjük e kiállítás kapcsán, mert a természet védelmének egyik szószólója. Sokkal inkább azért, mert az a kiterjesztett művészet fogalom, ami a nevéhez kötődik, az itt látható természetművészeti kiállítás alapgondolataihoz is kapcsolható. Ez pedig az ún. szocális vagy társadalmi plasztika fogalma, tehát a művész társadalomformáló szerepének hangsúlyozása. A társadalomformálás maga az alkotás, melyhez a megfelelő eszközt magának a művésznek kell megtalálnia – így van létjogosultsága az új műfajok megjelenésének is, ami jelen esetben a természetművészet. (A fogalom magyarázatára még később visszatérek, idézve majd Won-gilt a kiállítás kurátorát.) Dél-Koreára azonban már most visszatérnénk, hogy a „gördeszkát” jelentő YATOO csoport tevékenységét bemutassuk. A helyi kiállításokat 1994-ben a Geum folyó partján, a régi fővárosban, Gongjuban egy nagy méretű nemzetközi természetművészeti kiállítás követte, melyen 23 ország 128 művésze vett részt. Ebből a sikeres rendezvényből nőtte ki magát a Geumgang Nature Art Biennálék sorozata 2004-től. 2010-ben a csoport létrehozta nemzetközi rezidens programját is, hogy a művek teoretikus hátterét kutathassák, és még több tengeren túli művésszel kerülhessenek kapcsolatba. A YATOO felismerte, hogy a sok kiállítás és program nem elég ahhoz, hogy megfelelő utat törjön a természetművészet megismertetésére.
A biennálék nem elégségesek a természetművészet mélységeinek bemutatására. Hiszen a látogatók – és csak a helyszínre látogatók – egy bizonyos ideig élvezhetik a gyakran efemer alkotásokat, anélkül, hogy azok mozgatórugóit megismerhetnék. Így létrehozták a 4 évszak kutatócsoportot, mely Nemzetközi Természetművészeti Workshop-okat szervezett.
Won-gil kurátor így fogalmaz: „Mindenki, aki részt vett a workshop-on, felfedezhette az új művészet lehetőségét a természetben – valami olyasmit, ami egészen különbözött eddigi gyakorlatától. Szabadon, magában a műben merítkezhetett meg őszintén, tisztán és korlátok nélkül.”
Látva, hogy nemcsak a YATOO-tagoknak, hanem a külföldi művészeknek is milyen jelentős élményt jelentett e megtapasztalás, szerettek volna még több lehetőséget biztosítani a művészeknek arra, hogy a természettel és a természetben dolgozhassanak. A nemzetközi YATOO -i szervezet 2011 januárjában jött létre, Jeon Won-gil ötlete alapján. Vezető testületét négy koreai YATOO-tag alkotja, hozzájuk kapcsolódott két európai, egyikük az erdélyi származású Erőss István.
A YATOO-i weboldal 2011. június 24-én indult el, kezdetben kb. húsz művésszel, akik a YATOO-i lelkületet magukénak érezték. Majd kb. ezer művésznek küldtek meghívást világszerte, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz. A YATOO-i projekt azon az elgondoláson alapszik, hogy a Természet – melyet a teremtett világként is értelmezhetünk – egységes, és nem veszi figyelembe az ember alkotta országhatárokat. Arra biztat hát minden művészt, aki a természetben és a természettel dolgozik, hogy csatlakozzon, és ossza meg tevékenysége eredményeit a YATOO-i-on keresztül. A tér tág, a természet élő és élettelen elemei egyaránt beletartozhatnak.
„Minden művész, aki részt vesz ebben a projektben, nem csupán munkája helyszíneként választja a természeti környezetet, vagy használja annak elemeit. Sokkal inkább alkotótársként engedi érvényesülni a természetet, hogy annak éltető ereje lüktethessen a műalkotásban. Egy zenekar azáltal szólal meg, hogy minden tagja saját hangszerén játszik. Ugyanígy a YATOO-i tagok is egyénileg, saját kultúrájuk, személyes mitológiájuk szerint, fókuszálva a természetre hozzák létre alkotásaikat. S amikor ezek összegyűjtve egy nagyobb egységet alkotnak, felcsendül a YATOO-i projekt.”
A YATOO-i céljait így határozta meg Won-gil:
1. Biztatni a művészeti világot, hogy keressék a kapcsolatot az élő természettel, valamint egymás munkájának és gondolkodásmódjának segítségével tágítsák ki művészeti horizontjukat.
2. A YATOO-i alapvetően web alapú projekt, de azért, hogy a természetművészet lelkületét és metodológiáját minél jobban terjesszék, off-line tevékenységeket – pl. kiállításokat is szervez.
3. Felkutatja azokat a műveket, amelyek a természetművészet lelkületét hordozzák és adataikat rögzítik – webes gyűjtemény, teoretikus tár létrehozása (www.yatooi.com)
4. Bárki tagja lehet.
5. Rendszeres természetművészeti műhelyeket szervez, mind a négy évszakban.
6. Fontosnak tartja a csatlakozó művészek nemzetközi felkarolását, népszerűsítését is, nemcsak a köreiken belül, hanem kívül is.

A YATOO-i értelme abban rejlik, hogy felhívja a figyelmet a természetművészeten keresztül arra, hogy az embernek a természettel együtt kell (lehet csak) élnie, hogy az ember csak a természettel együtt, és emberi közösségben létezhet. A kortárs művészet és művészek individualizálódása ellenében a művészközösségben rejlő lehetőségeket és erőt hirdeti – ezért is e mozaikszerű installáció, ahol senki sem emelkedik ki, ahol együtt élhet iráni nő és amerikai férfi alkotása.
A természetművészetnek komoly szociális szerepe is lehet, hiszen a természetművész nem egyszerűen a környezettel dolgozik. A YATOO-i ember és természet viszonyán alapuló művészet elmélete a jövő társadalmi akcióinak is alapja lehet. Mindez nem nélkülözi azt a messzire vezető gondolatot – melyet Won-gil meg is fogalmazott – , hogy a természet és az emberi létezés egyaránt Isten ajándéka. A YATOO-i azért is biztatja a művészeket a részvételre, hogy a művészeten keresztül megmutassák a világban rejlő isteni harmóniát. A természetből vett és a természet idejével elmúló, természetbe visszatérő műveken keresztül pedig a világ igazi rendjét. Hogy rávilágítson arra, hogy kultúrától függetlenül mind egyek vagyunk.
A sepsiszentgyörgyi kiállítás a projekt első európai bemutatkozása . A résztvevők között vannak régi, ismert sztárok is, mint az Egyesült Államokban élő Dénes Ágnes, aki már a nyolcvanas években búzamezőt ültetett a new york-i Manhattan szívében, figyelemfelhívásként, vagy az amerikai Roy Staab, aki szintén régi motoros a témában.
Magyar résztvevői Pokorny Attila és Péter Alpár, akinek itt köszönném meg kiemelkedő munkáját.
További köszönet Kolumbán Hannának, a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársának, aki szintén nagy részt vállalt a lebonyolításban.
Külön köszönet a NAPtelep művészeinek a fűkörökért.
A legnagyobb köszönet pedig a koreai szervezőé, Won-gil-é, aki a projekt kigondolója és összefogója.

Sepsiszentgyörgy
2012. 11. 13.